Nézd a tájat, milyen szép,
csupa fehér most a rét.
Hullik ez a fehér csoda,
hópihe száll az arcodra.
Hideg picit, jól ismerem,
a kezemben gömbölyítem,
golyót formálok belőle,
mókás lesz a játék tőle.
Ha nagyobb gömböt készítenék
és arra két kisebbet tennék,
egy remek dolgot építenék.
A tél legelső hóemberét.
Adnék neki két kart ágból
kalapot egy lyukas tálból,
gombnak makkokat keresnék,
hogy hókabátját kidíszítsék.
Mit szólsz hozzá? Neki állunk?
Együtt hóembert csinálunk?
Csak siessünk, mert hamar vége,
ha napsütés jön a fagyos hétre.
Elolvad a fehér csoda,
csak vizes föld lesz a nyoma.
Manó mesék 
Hozzászólás