állatok – Manó mesék

Madárnóta

Nézz fel az öreg diófára,mi árnyékot ad nemsokára!Látod-e a levelek közötta kis fészket, a tető fölött? Kicsi rigó gallyakat hozott,belőle puha bölcsőt rakott,ahol fiókák kelhetnek ki.– ,,Mi óvjuk őket!” ezt énekli. Vigyázzunk rá, és meghálálja,vidám dalát is felajánlja,Ha kicsinyeit mi megvédjük,éneklésével fizet nekünk. Óvjuk, védjük és becsüljük meg,amit adott a hű természet,hallgassuk csak a madárnótátbecsüljünk…

Libák a tarlón

Mennek sorban a liba lábak,egyet lépnek, majd megállnak,hosszú nyakuk ring előre,mennek most a szántóföldre. Kopár tarlón körbejárnak,kukoricára vadásznak,túrják a sok száraz szárat,minden szemre rátalálnak. Lassan megtelik a begyük,elindulnak haza együtt.Gágognak, így énekelnek,jó kedvük van, nem éhesek. Mondják együtt, dallamosan,ütemre, és jó hangosan:Hurrá, hurrá csodás nap volt, gá-gá-gá,a csipegetés tesz minket boldoggá.

Ki vagyok én? – Süni

Az avar mélyén jól megbújok,a jó időtől itt búcsúzok.Háton hordom a szúrós pajzsom,hogy hozzám érj, azt sosem hagyom. De ki vagyok én? Mondd el nekem! (Igen, sündisznó a becses nevem.)

Süni Samu

Süni Samu sétál haza,sátrat vert ő a bokorba,oda siet, szedi lábát,sürgeti a kis családját.

Esik eső …

Esik eső, jajj, de kár,sopánkodik a madár.Éppen magvakat szedett,de az eső eleredt. Esik eső, jajj, de kár,vizes lesz most a ruhám,megáznak a tollaim,sárosak a lábaim. Esik eső, jajj, de kár,szegény varjú várja már,hogy kisüssön a napocska,és gyűljön a mag halomba.

Címke: állatok