állatok – Manó mesék

Libák a tarlón

Mennek sorban a liba lábak,egyet lépnek, majd megállnak,hosszú nyakuk ring előre,mennek most a szántóföldre. Kopár tarlón körbejárnak,kukoricára vadásznak,túrják a sok száraz szárat,minden szemre rátalálnak. Lassan megtelik a begyük,elindulnak haza együtt.Gágognak, így énekelnek,jó kedvük van, nem éhesek. Mondják együtt, dallamosan,ütemre, és jó hangosan:Hurrá, hurrá csodás nap volt, gá-gá-gá,a csipegetés tesz minket boldoggá.

Ki vagyok én? – Süni

Az avar mélyén jól megbújok,a jó időtől itt búcsúzok.Háton hordom a szúrós pajzsom,hogy hozzám érj, azt sosem hagyom. De ki vagyok én? Mondd el nekem! (Igen, sündisznó a becses nevem.)

Süni Samu

Süni Samu sétál haza,sátrat vert ő a bokorba,oda siet, szedi lábát,sürgeti a kis családját.

Esik eső …

Esik eső, jajj, de kár,sopánkodik a madár.Éppen magvakat szedett,de az eső eleredt. Esik eső, jajj, de kár,vizes lesz most a ruhám,megáznak a tollaim,sárosak a lábaim. Esik eső, jajj, de kár,szegény varjú várja már,hogy kisüssön a napocska,és gyűljön a mag halomba.