Medvenap

Barnabás a barnamedve,
mély álmából felébredve,
nyújtózkodik jobbra-balra,
körbenéz a szűk barlangban.

Megszakítja téli álmát,
mert egy vízcsepp éri orrát.
Odanyúl és érzi, nedves,
hideg és egy picit jeges.

Felnéz lassan. Ez mi lehet?
Némán szemlél minden jelet.
Körbekémlel nagy szemekkel,
nyomokat keres ezerrel.

Hamarosan észre veszi,
mancsát maga elé teszi,
hogy a vízcsepp hulljon oda.

Barnabás nézi brummogva.

Tudja, hogy ez most mit jelent,
olvad már a hó odafent
a barlangjának tetején,
mint minden tavasz elején.

Eljött annak az ideje,
hogy a tájat megszemlélje,
barlangjából kikémleljen,
fontos jeleket keressen.

Brummog egyet, majd brummog kettőt,
azt reméli, hogy lát majd felhőt,
mikor kimegy a barlangjából,
mert akkor nincs a tavasz távol.

Ha nincs árnyék, nem süt a nap,
akkor Barnabás kint marad,
mert érzi, hogy jön a tavasz,
a táj nem lesz nagyon havas.

Viszont, ha kint napsütés várja,
és saját árnyékát meglátja,
Barnabás annyira megijed,
hogy a barlangjába visszamegy.

Ha elbújik, alszik újra,
az idő átvált borúsra.
Jönnek fagyok, lesz még hideg,
a tavasz messziről integet.

Ma nézz ki te is. Látsz árnyékot,
vagy felhő takarja a napot?
Kint maradnál, ha medve lennél,
vagy még aludni visszamennél?